mézA méhészet kezdete hazánkbanA méhészkedésnek gyökerei a Kárpát Medencében is a római korig nyúlnak vissza, ám a birodalom bukása után a Pannónia területén élő népek is visszatértek az ősi, kifosztásos vagy más néven méhvadászatos mézgyűjtéshez. Szerencsére hamar rájöttek arra, hogy nem szabad a kasokat teljesen tönkretenni és annyi mézet hagyni kell a méheknek, hogy azok átvészeljék a telet, így a méz gyűjtök a következő évben is visszatérhettek ugyanazon kashoz. A honfoglalás után, a kereszténység terjedésével párhuzamosan terjedt el a Kárpát Medencében a méhek háziasítása is és a Tihanyi Apátság alapító oklevelében 1055 már említést tesznek az apátság területén található méhkasokról és a méhészkedéshez, valamint a méz sör készítéséhez szükséges eszközökről. A méhészet, mint szakma, jelentőségét és gyors terjedését mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1075-ben kiadott oklevelében I. Géza megemlíti a mézben és méhviaszban fizetendő egyházi tized kötelezettségét. A méz mellett a méhészkedés másik két végterméke is igen kedvelt volt. Szinte minden apátság és egyházi birtok rendelkezett mézsörfőző mesterrel, valamint a méhviaszból készült gyertyák szintén fontos részét képezték a keresztény rituáléknak. Ezen tényezőknek köszönhetően igen hamar az egyik legmeghatározóbb mezőgazdasági ágazat a méhészet lett hazánkban. |